Bakelit a padlóban és szájfény

Mostanában láttam 2 érdekes sorozatot a TV-ben (zone club, bocs).
Az egyik a "Föld legzöldebb házai", egy csomó olyan lakóházat mutatnak be, amik valamilyen módon környezet tudatosan és környezetbarát módon lettek megépítve vagy felújítva. Megdöbbentő és bátorító, hogy milyen aprónak tűnő dolgokkal is kímélheti az ember a környezetét.
- lebontott raktár gerendáit felhasználni a tetőszerkezetbe
- zenei producer házaspár ledarálta a használhatatlan bakelit lemezeit, és belekeverték a padlóburkoló betonba (tök jól nézett ki)
- kis érzékelőket szereltek fel a lakásban és a fürdőben, csak akkor kapcsolt be a vízmelegítő, ha valaki sokat téblábolt a fürdőben
Meg persze ott a geotermikus energiát hasznosító fűtés és melegvíz, meg a napkollektorok. Gondolom, hogy nem 2 fillér egy ilyen házat felépíteni, viszont nagyon szimpi.

A másik még ennél is érdekesebb, számomra legalábbis, az a "Women on top" sorozat. Mindegyik rész egy sikerre jutott üzletasszonyt mutat be. A két számomra legérdekesebb a www.duwop.com és a tarte.com. Mindkettő kozmetikai cég, mindkettő úgy indult el, hogy felfedeztek valami kis apróságot, ami hiányzott a piacról, és léptek. Az egyik egy sminkes páros cége, akik addig kotyvasztottak a konyhában, amíg elő nem állítottak egy olyan zselé-párnát, ami eltünteti a karikákat a szem alól. Utána egyik termék jött a másik után, és most milliomosok.
A másik cég egy pszichológusé, aki egydi csomagolású, szép és minőségi kozmetikumokat gyárt.
Na, ez most nekem nagyon lelkesítő. Nem voltak millióik, befektetőik, ÜZLETI TERVük, csak akartak valamit, csinálták, küzdöttek, és ment! Nem érdekelte őket, hogy hülyének nézik, kárognak körülöttük, hogy ez úgyse fog menni, hanem csinálták.
Mindkét vállalkozás 5 év alatt nőtt akkorára, hogy 30 feletti létszámmal dolgoznak.
Hmmm

itthon

helló. itthonról, a büdös-zsúfolt bépéről jelentkezem.
hazajöttünk a tervezettnél hamarabb, ugyanis M egész pénteken koki volt, tőle szokatlan módon lassú és nyugis, dőlt jobbra-balra, aztán délutánra felment a láza 38-ra, és egész szombat-vasárnap lázas volt. így vasárnap este hazacuccoltunk, erre ma nem kutyabaja a csajszinak!! szóval nem tudom, mi lehetett, de örülök, h újra a régi, és még jó is itthon, az elmenés után jó a hazatérés. szeretem a lakásunkat, még talán a környéket is, mégiscsak ez az otthonom...vagymi.

nagyon köszönjük,
hogy
nyaralhattunk

nálatok vikka,
élveztük
minden

percét!

amiért nagyon bocsánatot kérek - elsősorban rebutól -, az a játékok összepakolgatása... ugyanis elvétettem azt a pillanatot (ezredmásodpercet), mikor M sikeresen szétrámolt mindentdemindent, és aztán persze gőze sem volt, minek hol a helye...
így eléggé hányavetin sikerült visszapakolásznunk, mondhatni nagy káosz a végeredmény... ne haragudjatok!! olyan gáz! pedig láttam én, h vannak ott mindenféle tároló alkalmatosságok, de hogy miben mi mivel együtt...?? nagyon sajnálom... :(
a matracot pedig 2x kisikáltam, a végeredmény két nagyobb átmérőjű paca lett... megfordítottam lefele, de nem titkolom, h sikertelenül végződött a tisztítási kísérlet. ez is olyan gáz. megértem, ha látni se akartok a házatok táján még egyszer.... :S

de szép rendet csináltunk magunk után, és hagytam ott lisztet meg olajat, ami megmaradt a levittből, használjátok el!

2009.07.11.

Atit hazahoztuk innen:

Nagyon jól érezte magát, a tábor hozta a mindig is jó oldalát. (ökörködés, egész jó nyelv és sport oktatás)+ lépést tartanak a korral, újítottak egy csomó mindnen. Pizza Hut-os pizza és kóla volt az első vacsi, új szabadtéri játékok vannak, mind csapatépítő jellegű, volt kézzellábbalevős sir Lancelot vacsora is, a hét eseményeiről készült egy DVD, amit bárki megvehetett 100 Ft-ért. Ezek nekem nagyon tetszettek.

Aztán fogtuk magunkat és elvittük magunkat és a Sztasák gyereket ide:

Árpiéknak van itt kis háza meg csónak, meg minden. (Tiszafüred környéke) Nagyon szép a környezet, a sulyomtermésektől eltekintve a víz is szuper. A vadbarmok viszont sajnos nem haltak ki 20 év alatt, még most is ugyanúgy száguldoznak a tengerre való motorosokkal, mint amikor Anyukáék ottfelejtettek minket a táborban.