- Kezdődött azzal, hogy a munkaügyi központ kiverte nálam a biztosítékot. Az egyik része az, hogy nem kapunk tőlük semmilyen támogatást, ami elég nehéz helyzetbe hozza a világrengető terveinket, de még mindig látom, hogy ez a mi pályánk, a magunk 100%-át bele kell tenni, a többit meg Istenre bízni. A másik része az a mérhetetlen sötét, sunyi, nemtörődöm, lelkiismeretlen hozzáállás, amivel engem a halálba lehet kergetni. Részletek itt.
- Abban a pillanatban, amikor megírtam volna a retkeknek, hogy miattuk csődbe megyek, csörgött a telefonom, és egy kozmetikus jelentkezett, hogy szeretne cukorpasztát rendelni, hogyan teheti meg, és hogyan szállítjuk. Mi ez, ha nem a "szeretazIsten"?
- Utána felhívott Zsófia (dráága!), hogy legyek a lelki támasza, mert valaki lerabolta előle a mitvegyekfel.hu domaint, és nincs más ötlete. Kedvenc mindentésmindenkitelnevezek társam (a tudodki) előállt a stilusneked.hu ötletével, majd kiderül, hogy tetszik-e neki. Nekem nagyon tetszik, és még pénzt sem kér érte.
- Mindezek után Erika barátnőm is felhívott (ő is dráága), hogy legyek a lelki támasza, mert már nem bír mit kezdeni a közös barátaink "surlódásaival".
És összeszedtem magam, és listát írtam a teendőkről és az ötleteimről. Nem értem a végére, de legalább elkezdtem.
Rájöttem, hogy olyanfajta ember vagyok, aki az első sikerek után leereszt, és nem dolgozik olyan keményen, mint kellene, és ez már predesztinálja a buktákat is.
Szóval most gatya felköt, és hajrá!
Biznisz rulez!!
Biznisz rulez!!
