Mivel már nyilvánosan szóvá lett téve , hogy nem ír senki MÁS a blogba, erőt vettem magamon. Ilyet még úgysem csináltam. Az esetleges kezdeti botlatozásaimat bocsássátok meg nekem.
Amíg nem voltatok itt, addig mi megjártuk Erdélyt. Egy nagy körutazás volt ez, amely keretében minden rokont meglátogattunk Kolozsvártól a Székelyföldig. Annyit mondhatok: gyönyörű hely. Az emberek meg nagyon mások. Nekem már szinte vontatottak. Valahogy sosem sietnek, de nem is idegeskedek! Elég furcsa volt ezzel szembesülni, mert itthon nem számítok egy nyüzsgő embernek, nem is vagyok az. De az ottani környezetben...
Aztán az emberek egymáshoz való viszonya, az a szeretet, ahogy egy kis falu együtt él, törődnek egymással, mindig szólnak egy pár szót a másikhoz, nem lehajtott fejjel ballagnak. Próbálok átmenteni valamit abból a világból, és azt közvetíteni itthon. mellesleg elég fura ez az ott meg itt. Parajdon és amúgy egész Székelyföldön csak magyar szót hallani mindenfelé. nem volt "külföldön vagyok" érzésem egy percig sem!
