ma T reggel 10-től este 10-ig volt munkázni. mi elmentünk anyukám kíséretében rózsára, és megtárgyalgattuk össznépileg a várható közös nyaralást. aztán hazaúton kitérőt téve anyunál ebédeltünk, majd ottragadtunk délutáni alvásra, elmaradhatatlan mesecsatorna bámulásra, és belsőudvari játszásra is. közben megérkezett a húg, meg a dédik is. ez volt ma a családi hejehuja helye. végül este majdnemkilenckor hazaindultunk. buszozás babakocsisan-gyerekesen. egy lépcsős buszt elengedtünk, a második szerencsére lapos volt. leszálláskor segíteni ajánlkozott egy férfiember. M kezét akarta volna megfogni, de M nem volt hajlandó erre, ami miatt leszállás után meg is kellett dícsérnem, és neki adni igazat - én voltam buta, h nem reagáltam jól le a szitut, és mondtam a fazonnak, h a babakocsit fogja pölö. M okosan viselkedett, persze a helyzet után rögtön lefutott előttem a film, ahogy M kezét fogva elrohan vele a pasi, én babakocsi hagyva (?) vagy S-t kikapva a babakocsiból (?) ésvagy üvöltvejajgatva (?) rohanok utánuk. annyira beleéltem magam, h a víz is kivert. de milyen jó, okos az én lányom, okosabb mint az anyja.
és amúgy meg
most akkor bízzak az emberekben vagyne?
