2009. október 27., kedd

Miket alkottam ma?!

Amellett, hogy meggebedtem a hülye linképítéstől, alkottam egy ilyen kis csini kérdőívet:

http://www.kerdoivem.hu/kerdoiv/238224398/

Nézzétek, töltsétek!

2009. október 26., hétfő

Most és máskor

Istennek hála, úgy tűnik kaptam egy olyan munkát, amivel egy további hónap járulékait tudjuk fedezni. A szerződést már kinyomtattam, holnap adom postára.
Amióta beszéltünk, kaptam 2 új Mirta rendelést is. +2000 Ft.

Lesz 2 nagyon ígéretes konferencia, amin úrjézusbecsszó megpróbálok ott lenni.
Erre már regisztráltam: http://www.seed.hu/node/617
Ezen meg még gondolkodom: http://www.seed.hu/node/588

Ooolyan jó lenne, ha itthon lennél! Timi azt mondta a gázos ügylet kapcsán, hogy el akarják adni a kiszemelt üzletet...szomorú az én lelkem mindhalálig!

gááz

Ééééés tatatataammm - visszakapta a ház a gázt!
Végigvizsgálták a csöveket, több lakásban találtak szivárgást, ezeket lecserélték, és most váratlan és hihetetlen gyorsan újra van meleg!
Nálunk még vannak ügyletek, így mi még csövezünk Anyunál egy kicsit... remélem tényleg nem sokat.

2009. október 23., péntek

Amerikai magyar levél

"Szia Ati!

Jovok November 2. Gordeszka... skateboard angolul? Ha igen akkor nem tudok huzni velem mert teljesen teli a taskamokat. Sajnalom!

KB 100. Dollars szerintem. Most nyaron lesz amerikaiak akik jonnek a speakout-ba es lehet hogy valaki tud huzni egy gordeszka.

Jo?

Bocsi ha rossz le irtam valamit, vagy mindent!

Hamarosan talalkozunk, jo lesz!

Szevazz,

Jeremy "

2009. október 22., csütörtök

Tegnap reggelre a bojlerünk, köszöni szépen, elhalálozott. Nem akart többé meleg vizet adni. Ennek eredményeképpen esténként mi is "Anyuéknál csövezünk", és élvezzük a zuhanykabin és a sok zuhanyrózsa áldásait.
Illetve a mosogatás a régi szép időkre emlékeztet, amikor megtöltötték a vájlingot forró vízzel, és addig mosogattak, amíg ki nem hűlt a víz. Én a legnagyobb, dupla fenekű edényemet állítottam a tűzhelyre, és amikor már nem volt elég meleg, akkor még visszakapcsoltam alatta a főzőlapot. Sikerült vízbe borítani a konyhát...nem vagyok ehhez szokva.
Tegnap estére viszont lett egy működőképes illetve internet képes kölcsön PC-nk...amíg nem vagytok itt. A saját gépünkről sajnos kiderült, hogy menthetetlen...vagy legalábbis olyan baja van, ami befektetéssel jár, de az adatok menthetők.
Bogikátok is jól van, bár ma egy nagyon meglepő dolgot láttam. Bogi ugye eléggé kajacentrikus, a másik kettő kajája is kellene neki általában. Most is próbálkozott ilyesmivel, de rászóltam, hogy a sajátjával foglalkozzon. Pár perc múlva, látom, hogy a 1/2 puli méretű Prézli odakocog, és Bogika jelenlétében fogja magát és belekajál Bogi tányérjába. Ez még nem lenne elég, fejleszegve, borzolt háttal hangosan morog Bogira, és elzavarja!!! Bogi meg néz rám, hogy "akkor most már ehetek a másik tálból?" Én meg megengedtem neki.
Azt hittem, rosszul látok!

Amikor a kedd csütörtököt mond, de a szerda...

Igen, igen a sokat dédelgetett domain nevem elúszott... pedig már magaménak éreztem. Még gyászolom kicsit, aztán felállok! Egy ilyen katasztrófával terhelt nap után nehéz bármiért is lelkesedni. Beszéltem Verával (KÖSZÖNÖM), láttam, hogy nála sem süt jobban a nap, jót "sírtunk". Ide-oda kóvályogtam egész nap, szinte használhatatlan voltam, ennek meg is lett az eredménye, mert szerdára maradt minden, hiszen határidők vannak.
Szerda reggel 7 óra(nekem ez korán van, nagyon korán!!!): felkel, és varrni kezd, mert este megy egy naggyon exclusiv divatbemutatóra, és ugye az nem lehet, hogy régi ruhát vegyen föl! táska már régóta megvan, hozzá találta ki a ruhát.
9 óra: Jaj elkések! Idulni kéne a divatsuliba, mert kezdődik a tervbörze, amire már nagyon régóta készülök, láthattátok is a 2010 tavasz/nyári tervek egy részét a régebbi bejegyzésemben. Előtte még spiráloztatni kell, mert fontos a tálalás.
10:10: kevés késéssel megérkezik. megismerkedik azokkal, akikkel eddig még nem, beszélget, várja a cégek képviselőit, akik 12-en jelezték, hogy jönnek! Reményekkel teli várakozás!
11:30: Az első cég megérkezik, pont a terem másik végében kezdik a nézelődést, én leszek az utolsó... az izgalma már rég nincs a tetőfokán, sokkal inkább azon idegeskedik, hogy elhozhatta volna a készülő ruhát, hiszen ott a teremben van varrógép, és minden kellék... A cég, amúgy vietnámi, és elérkezik hozzá. Egy nő és egy pasi. a nő nem beszél magyarul és enyhe kifejezés, hogy távolságtartó. nem bunkó, csak semmi nem látszik az arcán! Nézik a terveket, tapizzák az anyagvágatokat. közben vietnámiul beszélnek, mutogatnak a rajzokon. Nem értem, hülye helyzet. megöli a kíváncsiság. megköszönik, felállnak. ENNYI? Ne már! Elővesznek egy zacsit, benne csúnya anyagok. Szólnak a tanáromnak, hogy nekik ezekből több 1000 méter fekszik raktáron, és fel szeretnék dolgozni. Hosszas zavar, mit lehetne kezdeni... ha jó tervek készülnének a csúnya anyag is jól mutathat! Kérdezik a tanáromat (aki pont mellettem állt), hogy kit ajánlana a jelenlevők közül. Ő meg: Pl itt van Zsófi, ő is nagyon ügyes. Azt hiszem ez a "jókor jó helyen" tipikus esete.
Végül anyagmintákat eltesz, hazahoz, névjegykártya ad, telefont vár. lehet, hogy összejön, és tervezni fog egy cégnek???
12:30: betoppan az első magyar cég, végig sem nézi a terveket, tovább viharzik.
13:00: vége a börzének. a 12 cégből csak 2 jött el. De az az egy... :) még beszél pár szót a tanárával, aztán rohan haza. Éhes, és még sok a dolga.
14:00: ebédel, leül a varrógépéhez. innentől az időpontok nem biztos, hogy pontosak, mert időérzéket elveszít. Csak varr. Befelé figyel, agya pihen, keze jár, boldog, de ideges. Férjét fél óránként kérdezi az időről.
17:30: Összeáll a ruha. Zippzár bevarr, jöhet a próba. Ruha fel, zippzár fe...fe...fe... nagyot káromkodik és sok csúnyát nem mond ki. zippzár nem megy, végül szét is nyílik. IDEGBAJ! (bemutató 8kor kezdődik, tervezett indulás: 19:30). itthon Nincs több zippzár a megfelelő színben.
KÉtségbeesik, inkább nem megy sehova este...gondolja. de lelki támasz akcióba lendül, telefonál a legközelebbi Röltexbe. És igen, 18-ig vannak nyitva. Kabát fel, rohan. Vesz 2 zippzárat, mert fejlődőképes, és nem akar lehetőséget adni a balsorsnak. hazafelé már jobb, de izgul, mert az idő nagyon fogy.
18:10: Mined perc számít. Elkezdi kibontani azt a ..... zippzárat. örökkévalóságnak érzi. Végre kész, jöhet az új. Bevarrja. HURRÁ! aztán próba. Itt, ott be kell még venni, bejelöli magán (ezt nem ajánlom senkinek, hacsak nem akar görcsöt kapni a nyakába, amikor a hátát nézi). Vissza agéphez, beszűkít. tovább varr. MENNYI AZ IDŐ?
19:00 Még az alját is felkell szegni. gyorsan-gyorsan! MENNYI AZ IDŐ?
19:15 nemsokára indulni kell, épp készen a ruha. de semmi más! Fürdés kimarad. Smink nem maradhat el. Bárcsak Vera itt lenne...ő biztos valami szépet alkotna. jaj, haj...haj... de milyen? VERAAAAA. Szokásos konty lett. de nem bánom. kész. Férj elégedett, agyon dicséri, Zs hálás érte, de lehet, hogy ez nem látszik rajta, mert még feszült, hogy elkésnek.
19:45 kilépnek az ajtón, be a liftbe. a lift tükrében nézi magát, és a ruháját... Fúúú, nem is rossz. Tímea, egy fotó most? Az outfit nagyon ütős lett! Meg kéne örökíteni!
Kocsiba be, merre is kell menni?
20:10 megérkeznek, bemutató késik fél órát, szinte elalszik a széken ülve. lesi a celebritásokat. felmerül, hogy kapcsolatot kéne építeni, de hogyan, és amúgy is, ÉN? neeem. meg fáradt is.
bemutató fantasztikus! megérte eljönni! Utána iszik, eszik... pl kémcsőből paradicsomlevest :D ( a piros kaviárszerő gömböcskék paradicsomgyöngyök!)
Végül hazamennek, és véget ér ez a nap is...

2009. október 21., szerda

Szeerdaa

A tegnapi nap nagyon-nagyon furi volt!
  • Kezdődött azzal, hogy a munkaügyi központ kiverte nálam a biztosítékot. Az egyik része az, hogy nem kapunk tőlük semmilyen támogatást, ami elég nehéz helyzetbe hozza a világrengető terveinket, de még mindig látom, hogy ez a mi pályánk, a magunk 100%-át bele kell tenni, a többit meg Istenre bízni. A másik része az a mérhetetlen sötét, sunyi, nemtörődöm, lelkiismeretlen hozzáállás, amivel engem a halálba lehet kergetni. Részletek itt.
  • Abban a pillanatban, amikor megírtam volna a retkeknek, hogy miattuk csődbe megyek, csörgött a telefonom, és egy kozmetikus jelentkezett, hogy szeretne cukorpasztát rendelni, hogyan teheti meg, és hogyan szállítjuk. Mi ez, ha nem a "szeretazIsten"?
  • Utána felhívott Zsófia (dráága!), hogy legyek a lelki támasza, mert valaki lerabolta előle a mitvegyekfel.hu domaint, és nincs más ötlete. Kedvenc mindentésmindenkitelnevezek társam (a tudodki) előállt a stilusneked.hu ötletével, majd kiderül, hogy tetszik-e neki. Nekem nagyon tetszik, és még pénzt sem kér érte.
  • Mindezek után Erika barátnőm is felhívott (ő is dráága), hogy legyek a lelki támasza, mert már nem bír mit kezdeni a közös barátaink "surlódásaival".
A mai nap viszont már látszik a fény valahol az alagút végén. Megkaptam az első megrendelést a WEBOLDALAMON keresztül. Valaki valahol megtalálta, és rögtön egy 300 ml-set rendelt!!
És összeszedtem magam, és listát írtam a teendőkről és az ötleteimről. Nem értem a végére, de legalább elkezdtem.
Rájöttem, hogy olyanfajta ember vagyok, aki az első sikerek után leereszt, és nem dolgozik olyan keményen, mint kellene, és ez már predesztinálja a buktákat is.
Szóval most gatya felköt, és hajrá!
Biznisz rulez!!

2009. október 19., hétfő

Amíg nem voltatok itt..

... átalakítottam a Mirta blogot, hogy jobban nézzen ki. De most még csak nektek mutatom meg, mielőtt elárasztom az étert a weboldalammal és a bloggal.

http://cukorpaszta.blogspot.com

A sablont itt találtam: http://btemplates.com/
ingyenesek és szerintem nagyon igényesek is. Ha kell segíteni a telepítésben, szóljatok

katasztrófa

Anyuéktól jelentkezem.

Ha nem velünk történt volna, nem hinném el.

Ez egy rossz vicc.

A jelen helyzet szerint nincs gáz az egész házban, ahol lakunk. Nincs fűtés, meleg víz, és főzési lehetőség a kábé 60 lakás egyikében sem.
Ez a történet vége - a hepiend várat magára.

A kezdet pedig sajnos az egyik ötödik emeleti lakásból indul - tőlünk...
Egy apró hibából kerekedett ez az óriási kalamajka.
T és M nekiálltak ugye fűtést szerelni a lakásunkban. Szerelővel tárgyalva, kicserélték amit ki kellett, leengedték a rendszert, satöbbi (gőzöm sincs, nem értek hozzá). Itt tettük le a fonalat az előző bejegyzésemnél.
Na hát az történt, h össze lett cserélve a víz és a gáz bemenet. Ez volt az utolsó simítás, csövek be a vélt helyükre, rendszerfeltöltés indul... amikor is csobog a gázcső...!
Innen felgyorsultak az események, kijött a Gázművek, járdát feltör, a leendő üzletünket feltör, vizet leszív, oké. (Kivéve, h szabálysértési eljárás lebeg a fejünk felett...)
De. Ha már ott voltak, csináltak/niuk kellett egy ún. tömörségi próbát, csak ezután adhatják át biztonságban a rendszert. Ami egy 50 éve hozzá nem nyúlt csőrendszernél sok reménnyel nem kecsegtet...
El kellett zárni minden lakásban a gázt - eltelt egy kis idő, mire minden egyes lakásba bejutottak - és bármennyire is imádkoztunk csodáért, az eredmény sajnos nem jó. A rendszer nem tömör, a gázt így nem adják vissza, ki kell cserélni a mindent.
Ami hónapokba telhet...!!!

Kivagyok. Most miattunk megfagynak a lakók. Persze csak mi szolgáltattuk az apropót, minden környékbéli ház megbukna ezen a tömörségi próbán, és már rég le kellett volna ellenőrizni h van-e szivárgás, satöbbi, de ez nem vigasz annak, aki fázik, és megbetegszik az otthonában.



Ahh.

2009. október 18., vasárnap

2009.10.18.

Óóó, úgy sajnálom, hogy nem voltam Glamour napon, és úgy örülök, hogy jó tapasztalatokkal jöttetek el onnan. Hajrá mindenki!
A térdem jelentem, szerintem rendbe jött, bekentem jó büdi, csípős kenőccsel, és most már csak érzékeny.
A sálnak van/lesz folytatása. Vannak horgolt kis virágaim, amik kitűnőek kitűzőnek, illetve táska és sapka dísznek. Nem vagyok túl magabiztos ezzel kapcsolatban, mert nem tudom, hogy mennyire eladhatóak. Ezen kívül a Takkóban találtam egy nagyon ótvar kötött táskát, és úgy gondoltam, hogy ennél szebbet én is tudok. Szóval a takarónak indult dolog most táska lesz. Farmerből lesz a pántja, és a belseje, kívül meg nagyon vastag kötött anyag. Ha meg tudom csinálni olyannak, amilyennek elképzeltem, akkor nagyon nehezen fogok megválni tőle.
Ezen kívül nekiálltam vázlatokat készíteni. Vannak sminkek a fejemben, amiket le akarok rajzolni. Nagyon kiment a kezemből a rajzolás...némelyik arc olyan, mintha 14 évesen rajzoltam volna...váhá.

GLAMÚÚÚÚR


Péntek délután célba vettük a Városmajor utcát, ahol az egyik nagy-nagy kiadó lapjainak szerkesztőségei találhatók. Mi a Glamourt céloztuk meg, hiszen az 5. születésnapja alkalmából nyílt napot tartottak, és ennek keretén belül lehetőségünk nyílt a bemutatkozásra. Kezdetben volt bennem bizonytalanság, nem is kevés, hogy lesznek-e rajtunk kívül, és egyáltalán megismernek-e (kereken egy éve dolgoztam ott 4 hétig). A fotóstúdióban készült képekből állítottunk össze egy portfóliót Nórinak, és azzal mentünk. Ahogy beléptünk szinte azonnal minden kétely szerte foszlott. Először Varga Ágotával beszélgettünk, aki nemzetközileg elismert modell. Megnézte N portfólióját, tanácsokat adott neki, hogy milyen irányba lenne érdemes elindulni, elérhetőséget is adott hozzá. Aztán átmentünk egy másik asztalhoz, ott a beauty rovat szerkesztőjének mutatkoztunk be, majd kissé hosszas sorban állás következett a képszerkesztőhöz! Megérte várni, nagyon is. Kétszer is végiglapozta a portfóliót, és részletesen kifejtette véleményét minden képről, a legapróbb hibákra is rámutatott, tanácsokkal látott el minket, mire kell figyelni fotózáskor, retusáláskor, hogyan pózoljon a modell, mi előnyös neki, meg hasonlók. Nagyon-nagyon hasznos volt! Aztán még a főszerkesztővel is beszéltünk. Vele főleg én beszéltem. Azt tanácsolta, hogy 10-15 darabos kollekciót készítsek, és azzal már el tudok menni hazai tervezők alkotásait áruló boltokba. Ez azóta nem hagy nyugodni, rajta leszek!
Összességében mindenki nagyon segítőkész volt, komolyan vettek minket. Jó érzéssel jöttünk el, és tettre készen! Ha korábban érkztünk volna, akkor még csokitorta is jutott volna :D

2009. október 17., szombat

fázás

Hát akkor most elmesélem, hogy mi fázunk.
Ugyanis nem jó a fűtés otthon.
Már tavaly is nehezen indult be, de végül sikerült.
A váratlanul ránktörő hidegben gondoltuk akkor hát fűtsünk - főleg a gyerekszobában, az a leghidegebb helység. Addig nem is volt baj, míg azt az egy szobát fűtöttük. De aztán, ahogy rákapcsoltuk volna a többi radiátort is a feladatra, bekrepált.
Tegnap a Glamour-os este előtt (ami hihetetlenül jó volt, sokat kaptunk mindannyian, tanácsokat, ötleteket, bátorítást, új löketet!) még összecuccoltam a már náthás gyerekeket, hogy Anyunál a melegben töltsék az éjszakát.
Közben megérkezett Marci hozzánk, itt tölti a hétvégét. Tegnap még elmentünk dínom-dánomra, aztán ma hajrá, szereltek egész nap - én meg Anyunál a kölkökkel.
De úgy néz ki, még ma este is hidegben leszünk - ühhühh, utáálok fáázni...

2009. október 14., szerda

Újdonság

Hát, ha lehet, akkor most még hidegebb van, mint eddig volt, és sem Atinak, sem nekem nincs téli kabátunk. Szóval most cidri van, és ész nélküli kabátvásárlás. (Bogika is fázik szerintem, nem nagyon mutatkozik, csak ha valami nagyon sürgős ugatnivaló van)

A gépünk most valószínűleg végleg beadta a kulcsot, Czimi már azt is mondta, hogy dobjuk ki az ablakon, szóval akkor tényleg baja van. Apuka kölcsön adta a laptopját, hmmm, nagyon szuper!! Még a hálószobában is működik a wifi, és gyors, mint a villám! Most is itt kuporgok az ágyon.

Elkészült egy sál is, nagyon szép mély zöld, kis ezüst szállal átszőve+ nagyon vékony, szép lett! Még nem sikerült lefotóznom, de ma pótolni akarom.

Jó betonozást, varrást, babázást, Rebizést!
Hiányoztok mindannyian! (a könyvelőnek is, muhaha)

2009. október 13., kedd

Alkotás

Ez az első bejelentkezésem, amióta elutaztatok. Na nem azért, mert titkos küldetésen vettem részt, hanem mert továbbra is sok a munka! Éljen-éljen!
Jelenleg egy kereskedelmi kollekción dolgozom, még van rá 2 hetem. A divatsuliba szerveznem egy börzét, ahová eljönnek cégek, és megnézik, hogy ki mit tervezett 2010 nyarára. Ha valaki munkája megtetszik nekik, akkor az a tervező számíthat az együttműködésre, vagy épp a terveit megvásárolják. Szóval lehetőség. Én meg festek, és az amúgy is jó. A tervek különlegessége, hogy a már meglévő anyagkészletemet dolgozom föl, tehát, ha valakinek megtetszik egy darab, konkrétan a megfestett anyagból el is készíthetem.

2009. október 12., hétfő

Mostanság

1. rossz idő van. második napja esik az eső. Az újdonsült tető csak egy helyen ereszti be a vizet, de ott nem áztatja az alsó szintet. Hirtelen lett ősz.
2. Bogika következetesen és masszívan ignorálja Prézlit. Emiatt ő amolyan ős pulikutyásan csahol Bogikára. Hajnalban. Meg éjszaka. És szétszedi a pokrócokat, a párnáját, meg mindent.
3. ma fogom befizetni az első adag járulékot. emlékezetes pillanat lesz. a második adagot nem tudom, hogy miből fogom befizetni.
4. dolgoztunk itthon szegecselőset. szombat éjjel vasárnap hajnali 3-ig, meg tegnap este 10ig. remélem megérte.
5. a sminkes dolog egyre kevésbé hagy nyugodni engem. tanulni kellene, meg informálódni, meg önbizalmat táplálni, mert minél több sminkes blogot olvasok, annál inkább érzem kicsinek magam...

2009. október 8., csütörtök

sütizés

Szóval velünk semmi olyan igazi izgalom nem történt, de azért beszélek egy kicsit.

Merthogy azért például. A lányom hogy úgy mondjam SÜT. Sütit süt. Kiméricskélte a hozzávalókat a kefíreshez, meregette kanállal a lisztet, aztán a kakaót, meg ami kell. Kevergette is, kavargatta is, kóstolgatta is serényen. Bele és rá - meg a szájba - banán. Aztán beleöntöttük a tepsibe, és irány a megsülés.

(A képen az elszánt tekintet oka - 'Nehéz, de én elbíjom!')

Fincsi lett.
A konyha meg lisztes-kakaós-vajas. A konyhatündér úgyszintén. De Ő főleg krémes, hiszen a tálat is ki kellett nyalni, könyékig belemászva... :D

De már el is fogyott a fincsiség, ettünk ebéd utáni desszertként (nem is volt gond azzal, h üres legyen a tányér ilyen motivációval), és vittünk át dédiékhez is. Hazatérve pedig M elújságolta a folyosó népének, h ő bizony sütött, így a nagy beharangozás után gyorsan át is küldtem kóstolót vinni a szomszédságnak.

Mellesleg, S születése óta ma van itthon először sajátsütött süti!


A hazatérésetek is majd megünnepeljük hasonló konyhamutatvánnyal, oké? ;-)

Macskamentés

Hát hello!
Igazából azt se tudom, hogy hol vagytok, megérkeztetek-e vagy sem... lehet, hogy ez az átka annak, ha túl közel lakunk a szülőkhöz, mindig azt hiszik, hogy már mondták, pedig nem. Azért remélem megvagytok!

Amikor hétfőn itt voltatok, akkor ti is hallottátok a szomszédban a tetőn a cicát nyávogni. Szegény felment valahogy, és aztán nem tudott lejönni. A két tető rész találkozása alá vackolta be magát.
Nagyon el volt keseredve. Akárhányszor kimentem a teraszra, mindig jó hangosan és kétségbeesetten nyávogott, hogy segítsek. De én azt gondoltam először, hogy ha felment, le is tud jönni. Utána meg azt, hogy lakik abban a házban két férfi, létrájuk is van, nem a mi házunk, hát szedjék le ők. Megkísérelték, nem küzdöttek nagyon, nem sikerült.
3 napig volt fent a csacska macska étlen szomjan, akkor Peti mondta, hogy ő ezt nem nézi tovább, becsengettünk, felmentünk, és Peti leszedte. Amiért nagyon büszke vagyok rá. Szerencsétlen állat nem tudta, hogy inkább féljen, vagy hagyja magát megfogni. Ezért inkább hullamerevséget imitált (emiatt nem nagyon volt fogás rajta) és közben igen hangosan mondta a magáét. Még morgott is, olyan kutyafélén. Peti elkapta a grabancát, ahogy anno a macskamama is tehette, betekertük egy kardigánba, és úgy hoztuk le.
Amikor az utcán kicsomagoltuk, gyorsan elszaladt, ment haza.
Most üres a tető, csak egy kis sárga tálka emlékeztet az ismeretlen cirmosra, ebben volt egy kis tej, amivel Peti becserkészte.

2009. október 6., kedd

akkor hát so long, fair well, auf wiedersehn, good bye!


...búcsúra emelem kalapom...

2009. október 5., hétfő

Akkor...indulhatunk?

Ha minden igaz, akkor holnap indulnak. Tegnap Timivel, Zsófival és Vikivel abban állapodtunk meg, hogy mehet a menet, írjuk tovább a blogot.

Remélem a kedves családtagok is csatlakoznak!