Tegnap reggelre a bojlerünk, köszöni szépen, elhalálozott. Nem akart többé meleg vizet adni. Ennek eredményeképpen esténként mi is "Anyuéknál csövezünk", és élvezzük a zuhanykabin és a sok zuhanyrózsa áldásait.
Illetve a mosogatás a régi szép időkre emlékeztet, amikor megtöltötték a vájlingot forró vízzel, és addig mosogattak, amíg ki nem hűlt a víz. Én a legnagyobb, dupla fenekű edényemet állítottam a tűzhelyre, és amikor már nem volt elég meleg, akkor még visszakapcsoltam alatta a főzőlapot. Sikerült vízbe borítani a konyhát...nem vagyok ehhez szokva.
Tegnap estére viszont lett egy működőképes illetve internet képes kölcsön PC-nk...amíg nem vagytok itt. A saját gépünkről sajnos kiderült, hogy menthetetlen...vagy legalábbis olyan baja van, ami befektetéssel jár, de az adatok menthetők.
Bogikátok is jól van, bár ma egy nagyon meglepő dolgot láttam. Bogi ugye eléggé kajacentrikus, a másik kettő kajája is kellene neki általában. Most is próbálkozott ilyesmivel, de rászóltam, hogy a sajátjával foglalkozzon. Pár perc múlva, látom, hogy a 1/2 puli méretű Prézli odakocog, és Bogika jelenlétében fogja magát és belekajál Bogi tányérjába. Ez még nem lenne elég, fejleszegve, borzolt háttal hangosan morog Bogira, és elzavarja!!! Bogi meg néz rám, hogy "akkor most már ehetek a másik tálból?" Én meg megengedtem neki.
Azt hittem, rosszul látok!

Amikor a kedd csütörtököt mond, de a szerda...

Igen, igen a sokat dédelgetett domain nevem elúszott... pedig már magaménak éreztem. Még gyászolom kicsit, aztán felállok! Egy ilyen katasztrófával terhelt nap után nehéz bármiért is lelkesedni. Beszéltem Verával (KÖSZÖNÖM), láttam, hogy nála sem süt jobban a nap, jót "sírtunk". Ide-oda kóvályogtam egész nap, szinte használhatatlan voltam, ennek meg is lett az eredménye, mert szerdára maradt minden, hiszen határidők vannak.
Szerda reggel 7 óra(nekem ez korán van, nagyon korán!!!): felkel, és varrni kezd, mert este megy egy naggyon exclusiv divatbemutatóra, és ugye az nem lehet, hogy régi ruhát vegyen föl! táska már régóta megvan, hozzá találta ki a ruhát.
9 óra: Jaj elkések! Idulni kéne a divatsuliba, mert kezdődik a tervbörze, amire már nagyon régóta készülök, láthattátok is a 2010 tavasz/nyári tervek egy részét a régebbi bejegyzésemben. Előtte még spiráloztatni kell, mert fontos a tálalás.
10:10: kevés késéssel megérkezik. megismerkedik azokkal, akikkel eddig még nem, beszélget, várja a cégek képviselőit, akik 12-en jelezték, hogy jönnek! Reményekkel teli várakozás!
11:30: Az első cég megérkezik, pont a terem másik végében kezdik a nézelődést, én leszek az utolsó... az izgalma már rég nincs a tetőfokán, sokkal inkább azon idegeskedik, hogy elhozhatta volna a készülő ruhát, hiszen ott a teremben van varrógép, és minden kellék... A cég, amúgy vietnámi, és elérkezik hozzá. Egy nő és egy pasi. a nő nem beszél magyarul és enyhe kifejezés, hogy távolságtartó. nem bunkó, csak semmi nem látszik az arcán! Nézik a terveket, tapizzák az anyagvágatokat. közben vietnámiul beszélnek, mutogatnak a rajzokon. Nem értem, hülye helyzet. megöli a kíváncsiság. megköszönik, felállnak. ENNYI? Ne már! Elővesznek egy zacsit, benne csúnya anyagok. Szólnak a tanáromnak, hogy nekik ezekből több 1000 méter fekszik raktáron, és fel szeretnék dolgozni. Hosszas zavar, mit lehetne kezdeni... ha jó tervek készülnének a csúnya anyag is jól mutathat! Kérdezik a tanáromat (aki pont mellettem állt), hogy kit ajánlana a jelenlevők közül. Ő meg: Pl itt van Zsófi, ő is nagyon ügyes. Azt hiszem ez a "jókor jó helyen" tipikus esete.
Végül anyagmintákat eltesz, hazahoz, névjegykártya ad, telefont vár. lehet, hogy összejön, és tervezni fog egy cégnek???
12:30: betoppan az első magyar cég, végig sem nézi a terveket, tovább viharzik.
13:00: vége a börzének. a 12 cégből csak 2 jött el. De az az egy... :) még beszél pár szót a tanárával, aztán rohan haza. Éhes, és még sok a dolga.
14:00: ebédel, leül a varrógépéhez. innentől az időpontok nem biztos, hogy pontosak, mert időérzéket elveszít. Csak varr. Befelé figyel, agya pihen, keze jár, boldog, de ideges. Férjét fél óránként kérdezi az időről.
17:30: Összeáll a ruha. Zippzár bevarr, jöhet a próba. Ruha fel, zippzár fe...fe...fe... nagyot káromkodik és sok csúnyát nem mond ki. zippzár nem megy, végül szét is nyílik. IDEGBAJ! (bemutató 8kor kezdődik, tervezett indulás: 19:30). itthon Nincs több zippzár a megfelelő színben.
KÉtségbeesik, inkább nem megy sehova este...gondolja. de lelki támasz akcióba lendül, telefonál a legközelebbi Röltexbe. És igen, 18-ig vannak nyitva. Kabát fel, rohan. Vesz 2 zippzárat, mert fejlődőképes, és nem akar lehetőséget adni a balsorsnak. hazafelé már jobb, de izgul, mert az idő nagyon fogy.
18:10: Mined perc számít. Elkezdi kibontani azt a ..... zippzárat. örökkévalóságnak érzi. Végre kész, jöhet az új. Bevarrja. HURRÁ! aztán próba. Itt, ott be kell még venni, bejelöli magán (ezt nem ajánlom senkinek, hacsak nem akar görcsöt kapni a nyakába, amikor a hátát nézi). Vissza agéphez, beszűkít. tovább varr. MENNYI AZ IDŐ?
19:00 Még az alját is felkell szegni. gyorsan-gyorsan! MENNYI AZ IDŐ?
19:15 nemsokára indulni kell, épp készen a ruha. de semmi más! Fürdés kimarad. Smink nem maradhat el. Bárcsak Vera itt lenne...ő biztos valami szépet alkotna. jaj, haj...haj... de milyen? VERAAAAA. Szokásos konty lett. de nem bánom. kész. Férj elégedett, agyon dicséri, Zs hálás érte, de lehet, hogy ez nem látszik rajta, mert még feszült, hogy elkésnek.
19:45 kilépnek az ajtón, be a liftbe. a lift tükrében nézi magát, és a ruháját... Fúúú, nem is rossz. Tímea, egy fotó most? Az outfit nagyon ütős lett! Meg kéne örökíteni!
Kocsiba be, merre is kell menni?
20:10 megérkeznek, bemutató késik fél órát, szinte elalszik a széken ülve. lesi a celebritásokat. felmerül, hogy kapcsolatot kéne építeni, de hogyan, és amúgy is, ÉN? neeem. meg fáradt is.
bemutató fantasztikus! megérte eljönni! Utána iszik, eszik... pl kémcsőből paradicsomlevest :D ( a piros kaviárszerő gömböcskék paradicsomgyöngyök!)
Végül hazamennek, és véget ér ez a nap is...