Tegnap reggelre a bojlerünk, köszöni szépen, elhalálozott. Nem akart többé meleg vizet adni. Ennek eredményeképpen esténként mi is "Anyuéknál csövezünk", és élvezzük a zuhanykabin és a sok zuhanyrózsa áldásait.
Illetve a mosogatás a régi szép időkre emlékeztet, amikor megtöltötték a vájlingot forró vízzel, és addig mosogattak, amíg ki nem hűlt a víz. Én a legnagyobb, dupla fenekű edényemet állítottam a tűzhelyre, és amikor már nem volt elég meleg, akkor még visszakapcsoltam alatta a főzőlapot. Sikerült vízbe borítani a konyhát...nem vagyok ehhez szokva.
Tegnap estére viszont lett egy működőképes illetve internet képes kölcsön PC-nk...amíg nem vagytok itt. A saját gépünkről sajnos kiderült, hogy menthetetlen...vagy legalábbis olyan baja van, ami befektetéssel jár, de az adatok menthetők.
Bogikátok is jól van, bár ma egy nagyon meglepő dolgot láttam. Bogi ugye eléggé kajacentrikus, a másik kettő kajája is kellene neki általában. Most is próbálkozott ilyesmivel, de rászóltam, hogy a sajátjával foglalkozzon. Pár perc múlva, látom, hogy a 1/2 puli méretű Prézli odakocog, és Bogika jelenlétében fogja magát és belekajál Bogi tányérjába. Ez még nem lenne elég, fejleszegve, borzolt háttal hangosan morog Bogira, és elzavarja!!! Bogi meg néz rám, hogy "akkor most már ehetek a másik tálból?" Én meg megengedtem neki.
Azt hittem, rosszul látok!