Igazából azt se tudom, hogy hol vagytok, megérkeztetek-e vagy sem... lehet, hogy ez az átka annak, ha túl közel lakunk a szülőkhöz, mindig azt hiszik, hogy már mondták, pedig nem. Azért remélem megvagytok!
Amikor hétfőn itt voltatok, akkor ti is hallottátok a szomszédban a tetőn a cicát nyávogni. Szegény felment valahogy, és aztán nem tudott lejönni. A két tető rész találkozása alá vackolta be magát.
Nagyon el volt keseredve. Akárhányszor kimentem a teraszra, mindig jó hangosan és kétségbeesetten nyávogott, hogy segítsek. De én azt gondoltam először, hogy ha felment, le is tud jönni. Utána meg azt, hogy lakik abban a házban két férfi, létrájuk is van, nem a mi házunk, hát szedjék le ők. Megkísérelték, nem küzdöttek nagyon, nem sikerült.3 napig volt fent a csacska macska étlen szomjan, akkor Peti mondta, hogy ő ezt nem nézi tovább, becsengettünk, felmentünk, és Peti leszedte. Amiért nagyon büszke vagyok rá. Szerencsétlen állat nem tudta, hogy inkább féljen, vagy hagyja magát megfogni. Ezért inkább hullamerevséget imitált (emiatt nem nagyon volt fogás rajta) és közben igen hangosan mondta a magáét. Még morgott is, olyan kutyafélén. Peti elkapta a grabancát, ahogy anno a macskamama is tehette, betekertük egy kardigánba, és úgy hoztuk le.
Amikor az utcán kicsomagoltuk, gyorsan elszaladt, ment haza.
Most üres a tető, csak egy kis sárga tálka emlékeztet az ismeretlen cirmosra, ebben volt egy kis tej, amivel Peti becserkészte.
