Alkotás

Ez az első bejelentkezésem, amióta elutaztatok. Na nem azért, mert titkos küldetésen vettem részt, hanem mert továbbra is sok a munka! Éljen-éljen!
Jelenleg egy kereskedelmi kollekción dolgozom, még van rá 2 hetem. A divatsuliba szerveznem egy börzét, ahová eljönnek cégek, és megnézik, hogy ki mit tervezett 2010 nyarára. Ha valaki munkája megtetszik nekik, akkor az a tervező számíthat az együttműködésre, vagy épp a terveit megvásárolják. Szóval lehetőség. Én meg festek, és az amúgy is jó. A tervek különlegessége, hogy a már meglévő anyagkészletemet dolgozom föl, tehát, ha valakinek megtetszik egy darab, konkrétan a megfestett anyagból el is készíthetem.

Mostanság

1. rossz idő van. második napja esik az eső. Az újdonsült tető csak egy helyen ereszti be a vizet, de ott nem áztatja az alsó szintet. Hirtelen lett ősz.
2. Bogika következetesen és masszívan ignorálja Prézlit. Emiatt ő amolyan ős pulikutyásan csahol Bogikára. Hajnalban. Meg éjszaka. És szétszedi a pokrócokat, a párnáját, meg mindent.
3. ma fogom befizetni az első adag járulékot. emlékezetes pillanat lesz. a második adagot nem tudom, hogy miből fogom befizetni.
4. dolgoztunk itthon szegecselőset. szombat éjjel vasárnap hajnali 3-ig, meg tegnap este 10ig. remélem megérte.
5. a sminkes dolog egyre kevésbé hagy nyugodni engem. tanulni kellene, meg informálódni, meg önbizalmat táplálni, mert minél több sminkes blogot olvasok, annál inkább érzem kicsinek magam...

sütizés

Szóval velünk semmi olyan igazi izgalom nem történt, de azért beszélek egy kicsit.

Merthogy azért például. A lányom hogy úgy mondjam SÜT. Sütit süt. Kiméricskélte a hozzávalókat a kefíreshez, meregette kanállal a lisztet, aztán a kakaót, meg ami kell. Kevergette is, kavargatta is, kóstolgatta is serényen. Bele és rá - meg a szájba - banán. Aztán beleöntöttük a tepsibe, és irány a megsülés.

(A képen az elszánt tekintet oka - 'Nehéz, de én elbíjom!')

Fincsi lett.
A konyha meg lisztes-kakaós-vajas. A konyhatündér úgyszintén. De Ő főleg krémes, hiszen a tálat is ki kellett nyalni, könyékig belemászva... :D

De már el is fogyott a fincsiség, ettünk ebéd utáni desszertként (nem is volt gond azzal, h üres legyen a tányér ilyen motivációval), és vittünk át dédiékhez is. Hazatérve pedig M elújságolta a folyosó népének, h ő bizony sütött, így a nagy beharangozás után gyorsan át is küldtem kóstolót vinni a szomszédságnak.

Mellesleg, S születése óta ma van itthon először sajátsütött süti!

A hazatérésetek is majd megünnepeljük hasonló konyhamutatvánnyal, oké? ;-)