2009.07.11.

Atit hazahoztuk innen:

Nagyon jól érezte magát, a tábor hozta a mindig is jó oldalát. (ökörködés, egész jó nyelv és sport oktatás)+ lépést tartanak a korral, újítottak egy csomó mindnen. Pizza Hut-os pizza és kóla volt az első vacsi, új szabadtéri játékok vannak, mind csapatépítő jellegű, volt kézzellábbalevős sir Lancelot vacsora is, a hét eseményeiről készült egy DVD, amit bárki megvehetett 100 Ft-ért. Ezek nekem nagyon tetszettek.

Aztán fogtuk magunkat és elvittük magunkat és a Sztasák gyereket ide:

Árpiéknak van itt kis háza meg csónak, meg minden. (Tiszafüred környéke) Nagyon szép a környezet, a sulyomtermésektől eltekintve a víz is szuper. A vadbarmok viszont sajnos nem haltak ki 20 év alatt, még most is ugyanúgy száguldoznak a tengerre való motorosokkal, mint amikor Anyukáék ottfelejtettek minket a táborban.

Hazaértünk

Mivel már nyilvánosan szóvá lett téve , hogy nem ír senki MÁS a blogba, erőt vettem magamon. Ilyet még úgysem csináltam. Az esetleges kezdeti botlatozásaimat bocsássátok meg nekem.
Amíg nem voltatok itt, addig mi megjártuk Erdélyt. Egy nagy körutazás volt ez, amely keretében minden rokont meglátogattunk Kolozsvártól a Székelyföldig. Annyit mondhatok: gyönyörű hely. Az emberek meg nagyon mások. Nekem már szinte vontatottak. Valahogy sosem sietnek, de nem is idegeskedek! Elég furcsa volt ezzel szembesülni, mert itthon nem számítok egy nyüzsgő embernek, nem is vagyok az. De az ottani környezetben...
Aztán az emberek egymáshoz való viszonya, az a szeretet, ahogy egy kis falu együtt él, törődnek egymással, mindig szólnak egy pár szót a másikhoz, nem lehajtott fejjel ballagnak. Próbálok átmenteni valamit abból a világból, és azt közvetíteni itthon. mellesleg elég fura ez az ott meg itt. Parajdon és amúgy egész Székelyföldön csak magyar szót hallani mindenfelé. nem volt "külföldön vagyok" érzésem egy percig sem!

miért nem

én meg itt, itt nálatok, és írok, ha van net, de nincs.
olyan jó amúgy, valahogy mindenhez sokkal inkább kedvem van, főzök, játszom, gondolkozom, és élvezem a napot/szelet az arcomon.
ráleltem a polcotokon egy könyvre, amit kölcsönbe el is kéregetnék, bár én lassan végigolvasom, de T is igényt tartana rá - épp érdeklődéssel lapozgatja. szóval az ominózus kincs: Pénz nélkül gazdagon. a címétől amúgy rosszul vagyok, olyan mint egy ócska reklámszlogen.

ma az a frányadög cicuka belógott a házba, seperc alatt már a lépcső tetejéről nézett le rám azzal az átható, mindjárt-neked-ugrom-és-szétkarmolom-az-arcod macskanézéssel. (na jó, amúgy kezdem belátni, h talán lehet, h egy picikét belelátok dolgokat ezekbe a jószágokba... hát a macskafóbiák természete már csak ilyen...).
na de, én egy hős bátorságával lecsalogattam, és kicsalogattam, és egy villámgyorrrs mozdulattal kicsuktam. mindösszesen egy virslire volt szükségem mindehhez.

M az otthoni 1 órás alvása helyett itt 2-2 és fél órán át húzza a lóbőrt - hiába, a jólevegő! ez nagyon szép, csak éppen meglett ennek a khm problematikája, súrolom is a matracot... lehet, biztonságosabb lesz pelusra visszetérni erre az időre...

most meg megyek, és kiélvezem, h itt még KÁD is van.
jóéjt mindenkinek!