Ati táborozni ment

Tegnap kezdődött a tábor Tóalmáson. Nagyon fura érzés volt gyereket odavinni. Kb. 20 éve volt, hogy először ott jártam, mint táborozó, utána folyamatosan voltam segítő, tanácsadó, diák. És most az én gyerekem ment oda táborozni! A mostani személyzet és önkéntesek nagy részét egyáltalán nem ismerem, de nem kizárt, hogy valamelyik a táborozóm volt, most pedig 1 hétre rájuk bízom a saját fiamat. Jó is, mert látom, hogy annak a lelki munkának volt értelme, amit sok éven keresztül csináltunk ott; rossz is, mert látszik, hogy megy az idő. Francba!
Még egy kis csavar: Ati szobájában az egyik tanácsadó egy olyan fiú, aki több éven keresztül járt Biára az általunk szervezett ifitalálkozóra "táborozni", kedvelem, és örülök, hogy Ati hozzá került. A másik fiú pedig az a Chris, akinek az apukája majd 15 évig volt az ottani bibliaiskola igazgatója+ emlékszem, amikor táborozóként érintetlenül vitte haza 1 hét után a tisztasági csomagját, és ezt az édesanyja szóvátette. :D Neki is örülök, mert azóta már biztosan példát tud mutatni ilyen téren is.

Miután Atit leadtuk, átmentünk gáborékhoz (Peti bátyja ott dolgozik), meghallgattuk az amerikás beszámolójukat, megnéztük a képeiket, ettünk amerikai kekszet, stb. Közben Markó és Áron békákat fogdostak, némelyikre mondhattuk, hogy "nem túlzottan élénkek ám!" (Madagaszkár 1) kicsit laposak lettek a csepp kis kezekben.

Érik a gondolat

Egyszer itt voltatok nálunk, és egy filmről meséltetek. Az egyik szereplő létrehozta a büntetésosztó.com-ot, bennem is érik a gondolat egy hasonlóra. Mondjuk beleírhatnám azt,
- aki szombat reggel 7-kor füvet nyír és tüzet rak az esti vendégséghez
- aki búvárszemüvegben biciklizik a Fehérvári úton
- a bemondót, aki szerint Dél-Amerika egy ország
- aki nem engedi a gyerekét a Balatonba, mert az még nincs 25 fokos
- aki egy nem naturista strandon egyszál tangában billeg a rettentő zavarban lévő 10 éves fia mellett (nem én voltam)
- aki azért gürizik, hogy az általa megálmodott életszínvonalat fenntartsta, és közben elmegy mellette az élet
- meg az összes többi hülyét
Van sok, én se vagyok kivétel.

"Boldogok azok, akik tudnak nevetni önmagukon, mert szórakozásuknak sosem lesz vége"

Megint itthon

Csikósék visszajöttek Balaton országból. Képeket itt lehet nézni, de azért egyet mutatok.
Nagyon jó volt, örültem is, meg nem is, hogy haza kell jönni. Rájöttem, hogy nagyon-nagyon szeretem a Balatont és a környékét, Somogy megyét, meg a vizet, meg mindent. A válság eltüntette erről a vidékről a gagyiárusokat, a májszbitte árusokat, a hangos sramlis, hasmenéses csehókat. Kicsit otthon éreztem magam ott is. A nyaraló pont jó volt, 2 utcányira a parttól (minden utca végén WC-s kiépített szabadstrand van), rengeteg kacsa, hattyú, sikló, béka volt, senki nem háborgatta őket. A stand és a víz tiszta, a fenti kép is a strandon készült. Vittünk 2 Bolyki gyereket is, azok már totál barnák voltak, mi egyszer-kétszer leégtünk, de azért barnultunk is, főleg Ati. Az idő szuper volt, estefelé menetrend szerint érkezett a vihar. Mi persze ilyenkor is a vízben voltunk ;)
De azért feltöltődtem, és vetem magam belefele a munkába!