miért nem

én meg itt, itt nálatok, és írok, ha van net, de nincs.
olyan jó amúgy, valahogy mindenhez sokkal inkább kedvem van, főzök, játszom, gondolkozom, és élvezem a napot/szelet az arcomon.
ráleltem a polcotokon egy könyvre, amit kölcsönbe el is kéregetnék, bár én lassan végigolvasom, de T is igényt tartana rá - épp érdeklődéssel lapozgatja. szóval az ominózus kincs: Pénz nélkül gazdagon. a címétől amúgy rosszul vagyok, olyan mint egy ócska reklámszlogen.

ma az a frányadög cicuka belógott a házba, seperc alatt már a lépcső tetejéről nézett le rám azzal az átható, mindjárt-neked-ugrom-és-szétkarmolom-az-arcod macskanézéssel. (na jó, amúgy kezdem belátni, h talán lehet, h egy picikét belelátok dolgokat ezekbe a jószágokba... hát a macskafóbiák természete már csak ilyen...).
na de, én egy hős bátorságával lecsalogattam, és kicsalogattam, és egy villámgyorrrs mozdulattal kicsuktam. mindösszesen egy virslire volt szükségem mindehhez.

M az otthoni 1 órás alvása helyett itt 2-2 és fél órán át húzza a lóbőrt - hiába, a jólevegő! ez nagyon szép, csak éppen meglett ennek a khm problematikája, súrolom is a matracot... lehet, biztonságosabb lesz pelusra visszetérni erre az időre...

most meg megyek, és kiélvezem, h itt még KÁD is van.
jóéjt mindenkinek!

Sárgabarack lekvár

Tegnap lekvárt főztünk. Sárgabarackot.
Az árusnál volt mindenféle ember, idősebbek, fiatalabbak, egészen fiatalok. Olyanok, akik már évtizedek óta saját lekvárt főznek, és olyanok is, akinél tutira a bejárónő fogja megfőzni a gyümölcsből a lekvárt.
Az eladók tök rendesek voltak, úgy néztek ki, mint apa-anya-fiúgyerek-lánygyerek. (persze a gyerek már felnőtt volt)
Szó nélkül kiszedegették a csúnya szemeket a rekeszből, nagyon jó áron adták, és nagyon udvariasak voltak.
Anyuka mosott temérdek üveget, utána mostuk, pucoltuk, daráltuk a barackát, és 2,5 óra alatt a 20 kg barack bekerült az üvegekbe lekvár formájában.

Ez az árva fél-üveg maradt, sajnos meg kell enni, nehogy megromoljon. :)

Mindnekinek ajánlom figyelmébe a www.tudatosvasarlo.hu és a www.elotisza.hu weboldalakat. Itt jó áron lehet közvetlen termelőktől mindenféléhez jutni.

Tibor, a macska

Most 5 éves. Ati kapta a szülinapjára. Fekete volt, fehér kis nyakkendővel, antenna szerű kis farkincával. Nyávogott, karmolt, elbújt, hogy nem találtuk meg, játszott, hempergett, rohangált.
Azóta sok kalandja volt, medence műtét, mellhártya gyulladás, megannyi "emberkedéskor" szerzett sérülés.
Most tavasszal nagyon cudar állapotba került, mindkét szeme begyulladt, nagyon csúnyán elbánt vele valami állat, tele volt sebekkel. Lefogyott, kifakult a feketepárduc szőre, lemondtunk róla, megint. Peti tegnap mondta, hogy szegényt hányszor halálra ítéltük már, aztán mindig felgyógyult. Most is.
Még mindig sovány, de a szeme szinte teljesen meggyógyult, a sebei beforrtak és a szőre is mindenhol kinőtt, és már fényes.
És megint hempereg, dorombol, mosakszik. Csak sovány.
Olyan könnyen feladunk dolgokat, lemondunk emberekről/állatokról, hogy "á, ennek már vége", "jobb lesz neki is így". Közben csak a saját lekiismeretünket szeretnénk meggyőzni, hogy mi mindent megtettünk a siker érdekében, közben messze nem tettünk meg mindent, ami rajtunk múlt. (Tibi pl nem kapta meg az oltásokat)
A kényelem nagy átok.

Ui: Robi és Bogika itt vannak ;)
Az Analytics meg megmutatta, hogy nem is olvasod a blogot, amit neked írunk. És a többi közreműködő meg miért nem ír semmit?