Sárgabarack lekvár

Tegnap lekvárt főztünk. Sárgabarackot.
Az árusnál volt mindenféle ember, idősebbek, fiatalabbak, egészen fiatalok. Olyanok, akik már évtizedek óta saját lekvárt főznek, és olyanok is, akinél tutira a bejárónő fogja megfőzni a gyümölcsből a lekvárt.
Az eladók tök rendesek voltak, úgy néztek ki, mint apa-anya-fiúgyerek-lánygyerek. (persze a gyerek már felnőtt volt)
Szó nélkül kiszedegették a csúnya szemeket a rekeszből, nagyon jó áron adták, és nagyon udvariasak voltak.
Anyuka mosott temérdek üveget, utána mostuk, pucoltuk, daráltuk a barackát, és 2,5 óra alatt a 20 kg barack bekerült az üvegekbe lekvár formájában.

Ez az árva fél-üveg maradt, sajnos meg kell enni, nehogy megromoljon. :)

Mindnekinek ajánlom figyelmébe a www.tudatosvasarlo.hu és a www.elotisza.hu weboldalakat. Itt jó áron lehet közvetlen termelőktől mindenféléhez jutni.

Tibor, a macska

Most 5 éves. Ati kapta a szülinapjára. Fekete volt, fehér kis nyakkendővel, antenna szerű kis farkincával. Nyávogott, karmolt, elbújt, hogy nem találtuk meg, játszott, hempergett, rohangált.
Azóta sok kalandja volt, medence műtét, mellhártya gyulladás, megannyi "emberkedéskor" szerzett sérülés.
Most tavasszal nagyon cudar állapotba került, mindkét szeme begyulladt, nagyon csúnyán elbánt vele valami állat, tele volt sebekkel. Lefogyott, kifakult a feketepárduc szőre, lemondtunk róla, megint. Peti tegnap mondta, hogy szegényt hányszor halálra ítéltük már, aztán mindig felgyógyult. Most is.
Még mindig sovány, de a szeme szinte teljesen meggyógyult, a sebei beforrtak és a szőre is mindenhol kinőtt, és már fényes.
És megint hempereg, dorombol, mosakszik. Csak sovány.
Olyan könnyen feladunk dolgokat, lemondunk emberekről/állatokról, hogy "á, ennek már vége", "jobb lesz neki is így". Közben csak a saját lekiismeretünket szeretnénk meggyőzni, hogy mi mindent megtettünk a siker érdekében, közben messze nem tettünk meg mindent, ami rajtunk múlt. (Tibi pl nem kapta meg az oltásokat)
A kényelem nagy átok.

Ui: Robi és Bogika itt vannak ;)
Az Analytics meg megmutatta, hogy nem is olvasod a blogot, amit neked írunk. És a többi közreműködő meg miért nem ír semmit?

Házasság, bugyi és a rüfke

Tegnap néztünk egy filmet a magyar (elég hülye címe) "A nőmre hajtok", az angol sokkal kifejezőbb: "I think I love my wife". Nagyon aranyos, szerintem vicces film, tipikus sokéves házasokról.
Adott egy önnön anyaságába "mártírhalált halt" anyuka, egy jól kereső, felelősségteljes férj, 2 aranyos gyerek és egy rüfke. A bonyodalom szerintem akár innen egyértelmű is lehet, anya részéről jön minden este a fáradt vagyok, horkolok műsor, apa meg tűr, ekkor jön a "régi barát" (a rüfke).

Aranyos mozzanat, amikor fehérneműt vásárolnak:
Apa: Édesem, miért nem veszel egy ilyet? (csupacsipke tanga, a legnagyobb összefüggő felület rajta a cimkéje, mondta is a terapeutánál:"All I wanna see is tag and ass")
Anya: Neeem, én ezt szeretném, ez kényelmes és csinos is. (tartja kezében a férfi szerint hatalmas, vitorlaméretű, testszínű bugyit)
Persze a rüfke is itt libben be, 2-3 csipkecsodával a kezében.

Ismerős dilemma, vagy beszélgetés? Gyors közvéleménykutatás alapján kijelenthetem, hogy a vitorlabugyi tényleg nem nyerő.
Közhely, hogy a szex nem minden...hááát, most mit mondhat erre egy jóerkölcsű, hívő édesanya/feleség?! De. Fontos. És a bugyi? Az is.
A film végén aztán mártír anyu is erre a következtetésre jut, szerencsére a gyerekek épp a nagyinál vannak.

Tanulságos kis mozi volt.

(mi feliratozva néztük, innen csak javasolni tudom, hogy ne Rebiékkel nézd, nagyon sok benne az F word, meg asszem 15-ös besorolás volt az elején)