Tibor, a macska

Most 5 éves. Ati kapta a szülinapjára. Fekete volt, fehér kis nyakkendővel, antenna szerű kis farkincával. Nyávogott, karmolt, elbújt, hogy nem találtuk meg, játszott, hempergett, rohangált.
Azóta sok kalandja volt, medence műtét, mellhártya gyulladás, megannyi "emberkedéskor" szerzett sérülés.
Most tavasszal nagyon cudar állapotba került, mindkét szeme begyulladt, nagyon csúnyán elbánt vele valami állat, tele volt sebekkel. Lefogyott, kifakult a feketepárduc szőre, lemondtunk róla, megint. Peti tegnap mondta, hogy szegényt hányszor halálra ítéltük már, aztán mindig felgyógyult. Most is.
Még mindig sovány, de a szeme szinte teljesen meggyógyult, a sebei beforrtak és a szőre is mindenhol kinőtt, és már fényes.
És megint hempereg, dorombol, mosakszik. Csak sovány.
Olyan könnyen feladunk dolgokat, lemondunk emberekről/állatokról, hogy "á, ennek már vége", "jobb lesz neki is így". Közben csak a saját lekiismeretünket szeretnénk meggyőzni, hogy mi mindent megtettünk a siker érdekében, közben messze nem tettünk meg mindent, ami rajtunk múlt. (Tibi pl nem kapta meg az oltásokat)
A kényelem nagy átok.

Ui: Robi és Bogika itt vannak ;)
Az Analytics meg megmutatta, hogy nem is olvasod a blogot, amit neked írunk. És a többi közreműködő meg miért nem ír semmit?

Házasság, bugyi és a rüfke

Tegnap néztünk egy filmet a magyar (elég hülye címe) "A nőmre hajtok", az angol sokkal kifejezőbb: "I think I love my wife". Nagyon aranyos, szerintem vicces film, tipikus sokéves házasokról.
Adott egy önnön anyaságába "mártírhalált halt" anyuka, egy jól kereső, felelősségteljes férj, 2 aranyos gyerek és egy rüfke. A bonyodalom szerintem akár innen egyértelmű is lehet, anya részéről jön minden este a fáradt vagyok, horkolok műsor, apa meg tűr, ekkor jön a "régi barát" (a rüfke).

Aranyos mozzanat, amikor fehérneműt vásárolnak:
Apa: Édesem, miért nem veszel egy ilyet? (csupacsipke tanga, a legnagyobb összefüggő felület rajta a cimkéje, mondta is a terapeutánál:"All I wanna see is tag and ass")
Anya: Neeem, én ezt szeretném, ez kényelmes és csinos is. (tartja kezében a férfi szerint hatalmas, vitorlaméretű, testszínű bugyit)
Persze a rüfke is itt libben be, 2-3 csipkecsodával a kezében.

Ismerős dilemma, vagy beszélgetés? Gyors közvéleménykutatás alapján kijelenthetem, hogy a vitorlabugyi tényleg nem nyerő.
Közhely, hogy a szex nem minden...hááát, most mit mondhat erre egy jóerkölcsű, hívő édesanya/feleség?! De. Fontos. És a bugyi? Az is.
A film végén aztán mártír anyu is erre a következtetésre jut, szerencsére a gyerekek épp a nagyinál vannak.

Tanulságos kis mozi volt.

(mi feliratozva néztük, innen csak javasolni tudom, hogy ne Rebiékkel nézd, nagyon sok benne az F word, meg asszem 15-ös besorolás volt az elején)

Ati táborozni ment

Tegnap kezdődött a tábor Tóalmáson. Nagyon fura érzés volt gyereket odavinni. Kb. 20 éve volt, hogy először ott jártam, mint táborozó, utána folyamatosan voltam segítő, tanácsadó, diák. És most az én gyerekem ment oda táborozni! A mostani személyzet és önkéntesek nagy részét egyáltalán nem ismerem, de nem kizárt, hogy valamelyik a táborozóm volt, most pedig 1 hétre rájuk bízom a saját fiamat. Jó is, mert látom, hogy annak a lelki munkának volt értelme, amit sok éven keresztül csináltunk ott; rossz is, mert látszik, hogy megy az idő. Francba!
Még egy kis csavar: Ati szobájában az egyik tanácsadó egy olyan fiú, aki több éven keresztül járt Biára az általunk szervezett ifitalálkozóra "táborozni", kedvelem, és örülök, hogy Ati hozzá került. A másik fiú pedig az a Chris, akinek az apukája majd 15 évig volt az ottani bibliaiskola igazgatója+ emlékszem, amikor táborozóként érintetlenül vitte haza 1 hét után a tisztasági csomagját, és ezt az édesanyja szóvátette. :D Neki is örülök, mert azóta már biztosan példát tud mutatni ilyen téren is.

Miután Atit leadtuk, átmentünk gáborékhoz (Peti bátyja ott dolgozik), meghallgattuk az amerikás beszámolójukat, megnéztük a képeiket, ettünk amerikai kekszet, stb. Közben Markó és Áron békákat fogdostak, némelyikre mondhattuk, hogy "nem túlzottan élénkek ám!" (Madagaszkár 1) kicsit laposak lettek a csepp kis kezekben.